Kínai gyógynövények

A gyógyító növények használata egyidős az emberiséggel. Kínában már évezredek óta alkalmazzák a természetben rejlő gyógyító növények gyógyhatásait különféle betegségek, kellemetlen testi-lelki tünetek kezelésére.
A Ming-dinasztia korában íródott gyógynövényes gyűjtemény a Ben Cao Gang Mu 1892 fajta gyógynövényt ismertet, azok pontos hatóanyag tartalmának leírásával és 11096 receptet tartalmaz.

A gyógynövények alkalmazása a hagyományos kínai orvoslás igen fontos része, mert segítenek a test alkotóelemeinek /a "chi"-nek, a vérnek és a testnedveknek/ a megújulásában, valamint erősítik az immunrendszert, a test ellenálló képességét a külső behatásokkal szemben. A gyógyító növények olyan természetes hatóanyagokat tartalmaznak, melyek megváltoztatják a test kémiai összetételét, ezáltal segítik a természetes egészségi állapot helyreállítását. A tradicionális kínai orvoslás a gyógynövényeket az 5 elem /fa, tűz, föld, fém, víz/ tana alapján csoportosítja, ezzel megkönnyíti az orvos számára, hogy egy adott betegség kezelésénél a leginkább megfelelő gyógynövény kombinációt válassza ki.

Minden gyógynövény rendelkezik egy rá jellemző, sajátos tulajdonsággal, pl: milyen ízű, milyen az energiája, mozgási jellegzetessége, vagy éppen mely meridiánokkal áll kapcsolatban. A gyógynövények 5 alap íze a következő: csípős, édes, savanyú, sós és keserű.
A csípős gyógynövényeket izzasztásra, a "chí" és vér keringésének tonizálására használják. Ezeket rendszerint felszíni, felületi problémáknál alkalmazzák. Az édes gyógynövények főbb funkciójuk a következők: a hiányok feltöltése, más gyógynövények harmonizálása, fájdalom csillapítása és akut betegségek súlyosbodásának megakadályozása. A savanyú gyógynövényeknek három funkciójuk van: összehúz, gátol és szilárdít. Az ilyen növények jók izzadás, hasmenés, magfolyás, fehérfolyás megállításához. A sós ízű gyógynövények puhítják a keményedéseket, olajosítja a beleket és elősegíti a lefelé való ürítést. Az ilyen növényeket kemény székletek lazításához, vagy kemény duzzanatok/daganatok (mint strúma) oldásához használják. A keserű gyógynövények elősegítik a bélmozgásokat, enyhítik a lázat és hőérzetet, harmonizálják a "chí"-t, felszárítják a nedvességet és kitisztítják a hőt. Ugyanakkor táplálják a veséket és jók a nedves eredetű betegségek kezelésére is.

A négyféle energia: a hideg, hűvös, meleg, forró. A hideg vagy hűvös növények általában lázat, szomjúságot, gyulladt torkot és hővel kapcsolatos betegségeket gyógyítanak.

A gyógynövény a felszívódás után 4 különböző irányba mozoghat: a fej irányába felfelé; a lábak irányába lefelé; befelé, a zhang és fu szervek irányába; vagy a felszíni rétegek felé kifelé.A felfelé mozgó növényeket az esési tünetekkel járó betegségeknél (mint megsüllyedt szervek) használják. A lefelé mozgókat az emelkedési tünetekkel járó betegségeknél (mint köhögés, hányás), a kifelé mozgókat izzasztásra, befelé haladó felszíni tünetek kezelésére, a befelé mozgókat a bélmozgások és az emésztés serkentésére.

Minden gyógynövény megfelel valamelyik meridiánnak vagy meridiánoknak: például a Jie Geng megfelel a tüdő-funkciókörnek, és alkalmas asztma vagy köhögés kezelésére. A borda fájdalom vagy fájó szem a májra utal, ezért mivel a Gou Teng növény a máj-funkciókörrel áll kapcsolatban, ezért alkalmas a máj betegségeinek kezelésére.

Honnan lehet tudni egy növény esetén, hogy milyen betegségeket képes meggyógyítani, hogy milyen gyógyító erő van benne? „Nincs semmi, amit a természet ne mutatna meg, és a jelekkel megismerhetjük, ami a megjelöltben rejtve van.”
A kínai Tang korban élt Sun Simiao ( i.u.581- 682) szerint minden növény két részből áll: van egy teste, egy anyagi része, és van benne egy szellemi jellegű rész, ez a növény lelke. A növény gyógyító ereje a szellemi lényegében van és nem a durva formájában, ezt a gyógyító erőt hívta arkánumnak vagy kvintesszenciának. A növények belső természete felismerhető külső tulajdonságaikról, hiszen minden természet alkotta forma lenyomata a belső erőnek. A megfelelő gyógyszer megtalálásához az orvosnak értenie kell a természet nyelvét. A növények egy sajátos nyelven beszélnek – nem szavakkal, hanem egész lényükkel. A szín, az illat, az íz, az alak, a felépítés, az élőhely, a virágzási és gyümölcsérési idő, a szaporodás, az élettartam, a növények mérgező jellege, hatóanyagai, mozgásai mind kifejezik belső lényüket. „Ahogy kívül, úgy belül is”– mondta Sun Simiao. Ahogyan a tünet is csak egy jel, amely mögött az emberben lévő betegség áll, a növényeken is meglátszanak azok az erők, amelyek bennük hatnak.

Angyalgyökér
Aranygyökér
Ázsiai gázló
Bazsalikom
Bodza
Citromű
Csillagánizs
Fahéj
Fekete üröm
Fo-ti
Füge
Ginko biloba
Ginzeng
Gyömbér
Hagymavirág
Hibiszkusz
Illatos ibolya
Jujuba
Kamilla
Kardamom
Kinai citrommangólia
Kurkuma
Licsi
Lycium (Goji, Farkasbogyó, Kínai ördögcérna)
Máriatövis
Olíva
Pecsétviaszgomba
Rebarbara
Szegfűszeg
Szója
Teacserje
Vad cikória, mezei katáng